Amikor beborul az ég,

Sötétségbe burkolódzik a világ.

Baljós árnyak suhannak tova,

Lelkem nehéz, olykor könnyem pereg az arcomon.

De figyeld csak!

Mintha felvillant volna, csak nem..

A sötét felhők, bágyadtan kényszerülnek tova szállni,

Utat engedve valami újnak, valami fényesebbnek

A Nap lágy sugara simogatóan, szinte anyai lágysággal,

Mint egy varázsütéssel, mosolyt csal az arcokra.

A bizakodás, és a remény mosolya ez!

Ismét a Hit uralja a lelkeket, nincs veszve még semmi sem!

Új nap kezdődik, új lehetőségekkel teli a levegő.

Csak lásd meg és hagyd, hogy szétáradjon a lelkedben a fény!

S ahogy merengve és csodálattal szívod magadba az apró kis fénymolekulákat,

Szíved megtelik a szeretet melegségével, és már nem fázol!

És, bár okod nincs rá, mégis Boldog vagy!

Csak hagyd, most csak ez számít!

Ezt az érzést nem tudja elvenni tőled senkisem.

Mert Te magad vagy a boldogság!

Gabi

A kör

Egy mértani fogalom? Egy jelkép talán?

Bármit is jelent, az a fejünkben dől el, s kap értelmet.

Lehet, egy olyan jelkép is, ami a belső világunkban létezik, és mutat utat a fejlődésünknek.

Csak, figyelni kell, kialakulását, pontról, pontra, a minket ért érzelmi hullámok hatására.

Ami rögzíti e pontokat, az nem más, mint a feldolgozás és az elengedés képessége.

Ha a kör bezárul, melynek nagyságát az adott élethelyzetük, és az adott tudásunk, felfogóképességünk szabja meg, az rögzíti azokat.

A titok, hogy bizonyítván, a tudásunkat önmagunkról, s a világról, egy bizonyos utat, ezen a szinten meg kell tennünk, Majd, ha az előző kör ismét bezárul, annak csökkenése, avagy az előző rögződése attól függ, hogy mennyire sikerül az addigi érzelmi gátlásokat, sérelmeket fájdalmakat elengednünk, feldolgoznunk. Ha sikeresek voltunk, átélünk egy olyan napot, mintha agyhalottak lennénk, üressé válik minden, nem emlékszünk az előzőekre, vagy ha eszünkbe is jut, már nem érinti meg a lelkünket.

Utunk folytatódik, erre a sémára épülvén, a tiszta lapunkra írhatunk megint, vigyázva arra, hogy a kör amit mindig taposunk, egyre kisebb és kisebb kerületben kanyarodjon.

Fogadjuk el a fejlődésünkkel járó lelki fájdalma, gyötrődéseket, mert a változás nélküle nem működik. Figyelni kell a bennünk zajló nehézségeket, ezeket nem másra kivetíteni, hanem a bennünk élő bonyodalom kibogozására kell fókuszálunk. Fontos, eljutni, megkeresni a forrást, ahonnan kiindul az energetikai csomópont, ha kibogoztuk, felismertük, az adott helyzetet, el is kell engednünk, mert tovább mérgezi, a lelkünket, és a fájdalom csak erősödni fog.

Arra gondoljunk, hogy a gyémánt attól oly gyönyörű, és az arany, mert hihetetlen nagy nyomás alatt fejlődik ki.

Gabi

2021.08.18.

Az ősz…

Az ősz, mint érett lélek, magában hordozza a szépet,

az ősi tudást, s mint a színes levelek, pompázik önmagáért..

Utolsó lehetőségként, sütkérezik az aranysárga napfényben,

s hagyja, hogy a sugarai éltessék még, ahogy az időben halad.

Élete ezen időn belül véges, tudja ő ezt nagyon jól,

de nem figyel rá, hagyja, hogy a játékos szellő ringassa még..

Az időjárás is változik, paplant húz a nap! Fázósan kandikál mögüle,

s kapaszkodik, harcot vív a fuvallattal.

A színes levél búcsút intve a tájnak, emlékét ereibe zárva, vígan

csusszan a puha földre, megnyugodva, mert táplálja, ereje tovább él benne.

A lélek is hasonlóan, születvén, majd mikor létezése beteljesedik,

teljes színpompájában kiteljesedve ő is búcsút int e földi létnek.

2016. október

2016. november 7.

Kapcsolatok….

Szeretet, szeretet, igaz szerelem, ritka mint a fehér holló!

Csiri-viri, külsőség, vágyak motiválnak,

s elfelejtjük az időt tisztelni.

A jó bor sem a szőlőfürtön lóg üvegben,

a gondoskodás,odafigyelés, az érett finom szőlő

s szeretet hatására, no meg az idő varázsára

születik a jó bor.

Sietünk, célunkat, mihamarabb elérjük, s jöhet a következő..

elfelejtjük a pillanat varázsát dédelgetni, nézegetni, a belső

értékeket felismerni

s majd ha eljő az idő, így teljes lesz a beteljesedés.

A barátság, és a szerelem nem oly távoli egymástól,

mert az embert jelöli kiről valójában szó esik.

Nem mellékes a testi vágy, de nem az első, a belső érték az alap

ha az biztos, erre bizonyosan lehet építkezni.

Oly sok a harc, az értelmetlen vádaskodás, s aki a levét issza,

az nem más, mint a gyermek, s a család.

De, ha már a baj megesett, s a szikra nem lobban, s vágy sincs már

emelt fejjel, mint Ember az Emberrel közösen egyet értve,

szeretetben elvált, elválik a kettő fél, de nem örökre,

mert mint két galaxis, vált vállal összevetve egykoron egyesültek,

de a változás, mi az Embert csavargatja mássá lesz,

nem marad más, mint az új váltás, változtatás!

S megújjulva a két fél, szabad szellemben élhet tovább,

az új életét szépítgetheti, tanulván amit átélt eddig.

A szó, mint..

Kérlek, feledd, ami van, és éld azt, ami van!

Feledd a szót, és figyeld a szó csengését.

Ne azt halld, amit mondasz, halld azt, ami rezeg általa.

Ne lásd a betűket, érezd őket, amint felfénylik az illata,

a fénye, s zamata.

Olvasás közben, lelked merengjen tova,

s fog d fel, fogd el, ami szökni próbál az írott szó mögül.

S ha ez sikerül, megérted amiről beszélek.

Az idő vonalán haladva

Két pont közötti távolság, az idő vonala, ahol utazunk.

Születünk, s meghalunk. Amikor megszületünk, abban a pillanatban benne van a halálunk is. Mindkét pont, egy-egy kapu, egy átjáró. És, nem ez a két pont a legfontosabb, hanem az a vonal, ami e két pontot összeköti. Az ÉLETÜNK!

Kitérő, a földi ittlétünk, egy nagyobb létezésünkben. Kaland, tapasztalás, és fejlődés.

Sajnos, hajlamosak vagyunk, e két pontot felnagyítani, ami főleg ez a halálunk pillanata.

Amikor tervezzük a nyaralásunkat, ez a folyamat nagyon jó példa a fentiek érzékeltetésére.

Készülünk az utazásra, hova, merre, mennyi időre. Mindent megtervezünk, hogy tökéletes legyen. Eljön a pillanat, amikor megérkezünk a vágyott helyre, élvezzük a lazulást, mert tudjuk, hogy még messze van, a hazatérés.

Történnek események, kötünk ismeretségeket, bulizunk, alszunk, s elevezzük az ottlétünket. Telnek a napok, s már-már felvillan egy picinyke érzés, a hazatérés, esetleg a honvágy. De jön a következő program, esti kiruccanások, és eljön a búcsú est is. Lelkünkben vegyes érzelmekkel kortyolgatjuk az utolsó pohár italunkat.

És megtörténik, eljön a másnap reggel, amikor össze kell pakolnunk, hogy hazatérjünk. Egy utolsó séta a parton, az ottlétünk emlékeinek a lezárása, és felkészülés a haza vezető útra.

Az Élet igenlése..

Az életünk folyama, szakaszokból, körökből áll. Egy-egy szakaszt, addig taposod, ameddig minden lépését újból és újból, nem járod a legteljesebben. És, ha ezen útszakasz felül írásával teljesítesz, jön a következő szakasz, vagy kör ahogy tetszik. Egy adott szakasz kipipálásával, egy semleges, köztes időt élsz meg, amikor a régi már nem, az új, még nem érvényes rád.

Majd egyszer csak, eléred a következő fejlődési körödet, ahol újabb kihívások, és újabb feladatok várnak rád.

A köztes állapot igen csak fezkós érzéssel jár, mert valahogy az ember nem igazán találja önmagát még,vagy már

Nem szabad rágörcsölni, el kell fogadni mint tényt, hogy az élet úgy működik. Állandó változásban van.

Új lehetőségekkel, reménnyel teli napok ezek .Így kiépithetjük magunkban, a rugalmasságot.

Nincs egyéb dolgunk, mint figyelni, lazán könnyedén. A most állapotban a létezés a legjobb megélése,amit tehetünk.

Ha úgy nézzük, egy pillanatban van a múlt, a jelen, és a jövő. Tehát, ha a jelenben tudsz létezni, a legjobban tudod irányítani az életedet, mert meglátod a lehetőséget, ráérzel a problémád megoldására.

Azért, mert a figyelmedet nem viszi el a múlt, és a nem létező jövő iránti sopánkodás.

Példa erre, amikor,

leülsz ebédelni, nem azt nézed, hogyan készült,és nem azt firtatod, hogy mi lesz majd az ebédedből. Nem teszel mást, mint élvezed az ebédedet.

Igy haladunk lépésről lépére.

Soha nem hagyhatunk ki egy lépést sem. Minden egyes léps tanulságos lehet a fejlődésedre, és egy láncszem lehet, a következő eseményekhez.

Az autó sem ugrál össze vissza, hanem simán halad a maga útján érezve minden egyes kavicsot.

Az életünk nem könnyű, senkinek sem. Vannak jó és rossz napok egyaránt.

Mint egy jó leves, van benne mindenféle, így kerek, és finom!

2022. Március

Amikor eljön az a pillanat az életedben, amikor ráébredsz arra, hogy az ami eddig volt, és történt veled, sehogyan sem akar működni, a jelenben nem érzed jól magad, és nincs jövő képed, akkor, kezded a pilláidat rebesgetni, nyitogatni.

Akkor és ott elkezdesz felébredni.

Az érzés kezd kialakulni benned, hogy ez nem jó így, valamit tennem kell.

Amikor eljön az ideje, tudni fogod.

Azt tudnod kell, hogy ez a folyamat hosszadalmas, fájdalmas lesz.

De ne ijedj meg, mert minden fájdalom egy fajta jelzés Neked, hogy valami nincs rendben, valamit tegyél már!

Ha nem fájna, az ember semmit sem tudna változni.

Ez a fajta fájdalom, benned, legbelül megy végbe.

Kívülről nem látszik,

Csak gondolj bele! Azokat a korlátokat kell ledöntögetned, amik a fejlődésedet gátolják, amik, a tisztán látásodat elfedik.

Mi elől? Semmi misztikusat ne gondolj bele..

A valóság meglátáshoz tiszta tudat kell.

Megszabadíthatod magad a befolyásoktól, nem leszel irányítható, mert Te, tudni fogod, mit akarsz.

Ha elkezdesz felébred, akkor már a felébredő szikra ami benned szunnyadt eddig, nem fogja hagyni, hogy letérj erről az útról.

A valóság megélése, nagy kaland!

Élvezd hát!

2022. február 11.

Megbocsájtás..

Ha hibáztam, s hibáztál?!

Mi legyen?

Megbántam megbántad?

E pillanat fontossága s tanulsága?

Akkor és ott úgy döntöttél, úgy éltél!

Mit hoz a holnap, csak rajtad áll, s rajtam áll.

Büntetsz egy életen át?

S ha majd Te is…..?

Akkor, sosincs vége?

Fontos, hogy elismerd, ha hibáztál,

Fontos, hogy megbocsáss, ha hibáztam.

Fontos, mindezt elengedni, s nem hánytorgatni,

s rabságban tartani, felette uralkodni, kihasználni…

Rabságban éltetni….Őt!

Tudj elengedni, s akkor majd nem fáj

Tudj megbocsájtani, s akkor Te nyersz

Te nyersz, egy újat, egy másikat, ki hálát, a nem haragot, bűntudatot fog érezni

Légy nemes, ha igazán szeretsz – és tudj

Megbocsájtani!

2016. november 3.

Kedvesség…

Kedvesség, ízlelgetem e szó értelmét,

becsukom a szemem, és látom a színét, formáját, ő kék

apró szirmokkal megjelenő virág.

Csendesen illatozik, mindenki örömére.

Nem hivalkodóan, ő csak ott van, bárki láthatja, érezheti,

megsimogathatja, örömöt okozva a létezőnek.

Önön fényét sugározza az emberek felé, kivétel nélkül,

bárki, kaphat belőle, mert ő ilyen, ő erre is képes.

Kedves, nem válogat, kinek mutogassa szépségét, illatát,

mert számára mindenki egyforma, egyenrangú, és,

mert mindenkinek szüksége van arra, hogy kedvesek legyenek vele,

mert vágynak rá, mert elgyötörtek, és fáradtak, hát élvezik

az önzetlen kedvességet attól, aki képes erre, aki mindenkit egyaránt

befogad, aki nem tesz különbséget ember és ember között.

Csak ilyen létező képes az igazi kedvességre.

Őszintén, elvárások nélkül, kedves, mert Ő egyszerűen Befogadó és KEDVES!

Gabcsi

Elvárás

2016. november 4.

Az elvárás magadtól mások felé,

az elvárás, másoktól, feléd.

Nem tudunk meg felelni mindenkinek,

Mert, megfelelni magadnak kell!

Meghallgatom a másikat, kritizálhat,

de ez, engem nem befolyásolhat.

Lehet, hogy nem tetszik másoknak,

lehet szeretni, vagy nem szeretni mindazt

mit én teszek,…és? Ennyi.

A döntés rajtam áll, vagy elfogadom, mert én is úgy akarom,

vagy nem, mert én így szeretem.

Meghallgatom, átgondolom, s ha nem érzem magaménak,

elengedem!

A lényeg, hogy mindezt Alázattal tegyük,

mely magába foglalja a mások iránti tiszteletet,

DE! A sorsom fonalát én tartom a kezemben,

rajtam múlik minden!

2016. november 4.

A szó...

A szó mit kiejtesz,

fegyver lehet a kezedben.

A szó, mit kiejtesz,

áldás lehet, ha kiméred.

A szó, mely körbevesz,

nem fedi a Hitedet,

A szó, melyet használsz

elfedi a lényedet.

Mit tegyél hát?

Hallgass néha egy cseppnyit,

Hallgasd, mit a szó jelez feléd,

Lásd amit a szó fénye feléd áraszt

Érezd, mit a szó rezeg feléd.

Ajkad, amit formál, más,

mint amit a szó által hallasz.

Figyelj, s tanulj, meghallani

amit a szó sugallni szeretne

feléd!

A pillanat

Csendben ülök, és bámulok magam elé,

lassan, szürcsölve a kávémat, átadva mindenemet az élvezetnek.

És ekkor, átérzem a pillanatot.

Egy picike pont jelenik meg lelki szemeim előtt,

és érzem, amint a múlt emlékei kavarognak a most pillanatával,

és a jövő üresség teljességében, mint egy spirál, örvényt kavarva a mindenségben.

Gyönyörű, és egyben fennkölt érzés is.

Pont ilyen a forró kávém is, mely azért született meg,

hogy ízével, aromájával, és mindennel együtt mi benne lakik,

engem szolgáljon, és boldoggá tegyen e gyönyörű, s állandóan

változó világunkban.

Gabi

Remény..

Itt a tavasz, telis - tele a remény picinyke szikráival. S a bennünk szunnyadó szeretet is kidugja fejét, a melengető nap sugarira.

Most még erősen felhős az ég, most ezt kell elfogadni,

de soha ne felejtsd el, a Remény, mindig ott lesz Neked,

csak táplálni kell, mint egy szép virágot, ápolni kell, mint a kihunyhatatlan szeretetet, ami mindig is bennünk élt, él, és élni fog!

Soha, eddigi életünkben nem volt annyira szükségünk az összefogásra, mint most.

Fáradt a lelked, szomorúnak, kilátástalannak érzed az életedet?

Igen, vannak ilyen napok, időszakok is. Mert, az élet, már csak ilyen.

De a hullám sem marad mindig fenn, egyszer az is lezúdul, s ismét erőt vesz magán, és magasba tőr.

A Földünkön, mindig zajlik a változás, de ami állandó, az a szeretet, harmónia, és egység, amit ha meg tudunk teremteni, az Ember és a Föld között, egy ritmusban tudunk majd létezni.

Egy anyagból vagyunk mindannyian, csak elfelejtettük már réges - régen.

A szerep, amit mindenki játszik, más és más területre sodorja az embert.

De a gyökereink egyek.

Az életnek különösebben nincs célja veled, velem.

Csak a lehetőségeket adja meg, ha elfogadod úgy is jó, ha nem, akkor is.

Az életednek Te magad szabod meg az értelmét, és adsz magadnak célokat.

Ha nincs célod, véged van.

A cél megtermése, erőt ad. Mert, valójában nem a cél a fontos, hanem az út, ami hozzá elvezet.

És élvezd minden kis pillanatát.

A pici cél is cél, az is fontos. Csak legyen!

Az életben a kornak nincs jelentősége, a lélek szempontjából.

A halállal sem kell foglalkozni, az is cél, egy kapu, amin keresztül, egy másik dimenzióban költözünk, nevezheted az igazi otthonodnak is.

Tehát, ha nagyban gondolkodunk, a születésünk és a halálunk közötti út, a nagy kaland lehetőségeinek tárháza.

Hát használd ki, és soha ne add fel a reményt!

2022. Március

Egyensúly

Két világ él benned

Egy fent, és egy lent

Ha fent, határtalanságra vágysz,

Ha lent, a hétköznapok királyának érzed magad

Amikor középen haladsz, állandó rezonancia vesz körül

Az őrület, s a megosztottság kettőssége ez.

Hol van az egyensúly, ami harmóniát hoz, végre?

Talán soha, ebben az életben...

Sem itt, sem ott tartósan nem

Stabilnak tudod érezni magad lent.

A fentből, megszűröd a lényeget, s asszimilálod azt, ami a lenthez kell.

Sem több, sem kevesebb.

A fent állapotot beállítod, mint az infúziót, csepegtetve a lényeget.

A lent, neked a legfontosabb, itt és most.

A fent, mint a só, nélkülözhetetlen.

De csak csinyán vele, mert el is sózhatod a lent állapotodat.

Ennyiiii a lényeg, most!

G.

2022.március