Figyelem önmagam, figyelem az életet, az embereket, ahogyan próbálunk embernek
maradni
Van amikor sikerül, van amikor nem.
Megosztom a gondolataimat, eszmefuttatásaimat, hátha közösen sikerülni fog,
Emberré válnunk!
Illúzió
Az ember, elméje szereti az illúziót! A kis lila fátylat lebegtetni a valóság előtt, hogy számára elfogadhatóbb legyen.
De ez a kép, hamis, mert köze sincs a valósághoz, és megzavarja a helyénvaló döntésünket, adott helyzetben. Olyan mint az alkohol, először mámoros leszel tőle, és feldob a mennyekbe, aztán, amikor elmúlik az alkohol hatása, és ráébredsz a valóságra, az eléggé szomorú pillanat, és könnyen depresszióba sodorja az embert.
Megtapasztaltam, bizonyos esetekben, évekig illúzióban ringattam magam, és amikor felébredtem, szinte szégyelltem magam, hogy mennyire megvezetett az elmém.
Pedig nincs mit szégyenli, mert ameddig nem tudunk tisztán látni, előfordul az ilyesmi.
Abban a pillanatban, amikor lehullik a fátyol, és felismerjük a valóságot, csodálkozik az ember, mintha egy teljesen új világba csöppent volna.
Meglátja a valóság igazi tartalmát, amit fel tud fogni belőle, akkor és ott.
De a valóságot látja, és innentől elkezdődhet az igazi felismerések korszaka.
Mint mindenben, itt is meg kell találni, az egyensúlyt, a dolgok nem csak fehérek, vagy feketék. A köztes színárnyalatba, azért belefér néha egy kis illúzió, egy kis képzelgés, hogy az ember ne dőljön a kardjába, jelen megélésekor.
Amikor rajzolunk egy képet, a valóságot tükrözi, nyersen, és amikor elkezdjük kiszínezni, akkor kel életre igazán, és beindítja a képzelőerőnket.
A kreativitáshoz nagyon is kell az illúzió, a szín. De bizonyos esetekben, kapcsolatokban óvatosan bánjunk az illúzió fátylával, nehogy elvigyen minket teljesen máshova, esetleg tévútra az életünkben.
Egyensúly megteremtése, mindenben jó alkalmazni!
Valami más lett.
Valami megváltozott, bennem, körülöttem.
Nincs olyan hely a Föld nevű bolygónkon, ahol ugyan ezt ne lehetne kitapintani.
Szinte fel sem fogom, csak a sejtjeimben érzem mind azt, amiben élek.
Minden, ami eddig volt, már a múlté, nem csak alapszinten,
hanem egészében, jellegében, alapköveiben változott meg.
Lassan átalakul a létezésünk.
Forog a színpad, készülnek az új jelmezek.
A szereposztás már formálódik, még nem teljesen tiszta ki milyen szöveget fog kapni.
Csendes izgatottsággal figyeljük, ki milyen szöveget kap.
Elképesztő, még a csend sem ugyanaz, mint „tegnap” volt.
Vihar előtti csend telepedett a világra, s az emberekre.
Nem tehetünk mást, mint figyelünk, magunkba befelé, s kifelé szó nélkül a világra.
Meg fogjuk tapasztalni, mikor kell lépnünk, mikor kell visszavonulnunk.
Talán e kényszerpihenő ráébreszt bennünket arra, miért is vagyunk itt. Lehullik rólunk egy idő után mindaz amit fölöslegesen, már-már vakságunkban tettünk, mondtunk, halmoztunk fel.
Talán, észre vesszük a dolgok egyszerűségét, visszatérünk az alapjainkhoz.
Talán, megtaláljuk az alapkövet, hogy újra tudjuk építeni ismét önmagunkat, s a világunkat
a maga nemes egyszerűségében.
Ismét meg kell tanulnunk meglátni a dolgok valódi szépségét, és hasznosságát.
Kellő alázattal, mértéktartással, és főleg szeretettel önmagunk, és másokkal szembeni odafigyeléssel.
Figyelem önmagam belső némaságát, s figyelem a világot, és teszem a dolgom
igyekszem szeretetteljes kisugárzással léteznem.
Varga Balog Miklósné
2020.04.01
A fenti írás, nem áprilisi tréfa!
Légy tudatos, tudatosság?!
Sokan, megfogalmazzák, többünket foglalkoztatja a Tudatosság fogalom jelentése.
Kedvet kaptam a magam módján körbejárni, mit is jelent, legalábbis, nekem. Mit jelent.
Arra ébredtem rá, hogy a tudatosság, rövidebben megfogalmazva annyit jelent, hogy a valóság teljességében létezem. Nem befolyásolnak az emberek, a körülmények, a határozat amit hozok, biztos, s visszavonhatatlan.
Mentes a gondolkodásmódom a féltékenységtől irigységtől, és minden egyéb negatív gondolatoktól.
Tisztában vagyok önmagammal, nincsenek már illúziók, amik egy hamis világba helyezne át, a valóság helyett.
Nagyobb a türelem, a környezetem, és önmagam irányába.
Tisztában van az ember a valóság lényegével, és a logikus gondolkodás segít a gondoskodásban.
Nincs agyalás, nincs fölösleges gondolkodás, csak akkor, amikor szükséges.
A tudatosodási folyamat nem csettintésre születik meg, ez egy viszonylag hosszú folyamat, persze egyéntől függő.
A tudatos embernél, az ego, elme csak annyira nyom a latba, a Tudattal szemben, amennyire éppen szükség van. A Tudat sokkal magasabban helyezkedik el az ego és az elmével szemben, ha ezt grafikonban akarnánk kifejezni.
Amikor az ember eléri a tudatos ember szintjét, egy egyszerű ember képét mutatja.
Ellenben azzal a képpel, amit akkor látunk, amikor elkezdjük ezt a fejlődési utat.
Miért? Mert minden felesleges tulajdonság, felvett, vagy hozott, lehullik az emberről.
Nem marad más, mint az EMBER!
És itt van a lényeg!
Varga Balog Miklósné
Álmos gondolatok
Mostanában egy kicsit visszafogott vagyok, nem nagyon jönnek a gondolatok.
A változás ideje ez, megérinti az ember lelkét, kívül, és belül egyaránt.
Ami a lényeg, hogy megőrizzük az emberségünket, és tovább dolgozzunk az önvalónk megjavulásán.
Egy örök vágy, az igaz ember számára, az olyan világ megteremtése, ahol minden ember, fajtól, nemtől függetlenül, harmóniában tudjon együtt élni, és egymást tudjuk segíteni, azon az ösvényen, ahol mindannyian tapossuk a földet.
Ahogy haladunk, születésünktől számítva, szakaszokra bontható a folyamat. Minden korszaknak megvan a maga szépsége, árny oldala.
De így kerek. A jót, a boldogságot, ugyan úgy meg kell élni, mint a rossz, keserű pillanatokat. Mindkét érzésnek van tanulsága, ez az amiért meg kell tapasztalnunk őket. Egyik sincs a másik nélkül. Olyan ez, mint a nappal, és az éjszaka. Mindkettőnek megvan az előnye.
Az élet, már csak ilyen. Ahhoz, hogy tudjunk változni, a fájdalomra nagy szükségünk van, bár adott esetben, ezt nem így élük meg.
A fájdalom nem más, mint egy katalizátor. Ha nem lenne, soha nem tenénk semmit, az tuti.
De minden szakasz után, amikor visszanézünk, rá kell ébrednünk, hogy a változás nyomott hagyott bennünk, és formálódtunk, jó esetben az előnyünkre.
Keressük a piros szálat, amibe bele tudunk kapaszkodni, reményt tudunk nyerni, ha nagyon lentre kerülünk.
De soha ne felejtsd el, a hullám sem marad örökké lent, Te sem leszel mindig alant a bajban.
Rajtad múlik, hogy ki akarsz e mászni a gödörből, vagy a tört forgatod magadban, és csak keseregsz.
Az élet nem más, mint egy nagy iskola. Figyelj, magadra, légy a mában, tedd azt, amit a szíved diktál, és csak előrefelé menj, amerre a cipőd orra mutat!
És meglátod, észreveszed, az élet szép!
Gabi
Figyelem, a változás felismerése kívül és belül
Napok óta rossz kedvem van. Gondoltam magamba, hogy megint a csigaház szindróma lépett fel nálam.
Jelentkeztem Előadásokra, arra számítva, hogy majd megnyugvást fog hozni a lelkemnek.
De nem.
A nyugtalanság erősödött. Sorra lemosdom, mert már sehogyan sem jelenti azt a bizsergető érzést, mint régen.
Nem! Ez nem a csigaházba menekülés. EZ egészen más.
Megalkottam egy új erőteret, amit már csak én tudok kezelni. Nyitni ha kell, és zárni ha úgy biztonságosabb számomra. Saját szabályok, amik alapján létezni tudok itt és most.
Hálám nem marad el, ahonnan indultam, de az a kabát amit akkor viseltem, már szorít, és kicsit kopottas is.
Ilyen vagyok, és érzem, hogy változni, már csak akkor fogok, ha magam is akarom.
De, nem akarom! Most már elég volt a sok lelki gyötrődésből, elme játszmákból.
Nem érdekel mit suttog a drága.
Szabadjára akarom engedni a lelkemet, a kulcs a kezemben, nyitom a zárat, és a kulcsot messze eldobom.
Ami majd az idő folyamán eggyé válik a földdel, és megszűnik kulcsnak lenni.
Nem kell a kényszer, ami szerette szétszippantani a mellkasomat.
Lélegzem, le s fel, ki és be.
A harmónia átjárja testemet, és a lelkemet, és eggyé válik a Mindenséggel, majd ismét
átadja magát, a figyelemnek, arra ami bent zajlik, és arra ami a külvilágban.
Beleolvadok a hétköznapok apróságaiba, alkotásaiba, és a sok apró szépségek, és apró boldog pillanatok millióiba!
S ki tudja, hogy mit hoz a jövő!
Majd meglátjuk, ha odaérünk.
Szép Estét Mindenkinek!
Gabi
A szó....amely
A szó, mely kifejez,
A szó mely gyaláz, és megaláz
A szó, mely támogat ha kell
A szó, hasít, mint a nyíl, s öl, ha célba talál.
A szó, ha kell felemel, dicsér, s megnevettet
A szó, mely boldoggá tehet, s szerelemre gyújtja a szívedet.
A szó, nagy talány, igaz, s hamis, ha kell...
Oly sok mindent megtestesít, elméd játékszereként pengeti húrjait.
Nagy hatalmú, a külső világ varázsgömbje, de mégsem tudja visszaadni mindazt a világot, amely a belső lényed tündérkertjét rejti.
S csitt, jó a csend, ajkad pihenésre vár, s amit a rejtett Univerzumod eltakar, annak a titkos dimenziója virágaivá válik, s fényesebbé tündöklővé varázsolja a végtelen, határtalan légyedet.
S e átható nyugalmat sugárzó belső csendben, végre önmagadra lelsz, szavak, érzelmek nélkül, szabadon.
2022. március
A
Elképzeltem egy világot.
Ahol nincs félelem, és gyűlölet.
Ahol, nem kell éhezni senkinek.
A gyerekek szabadon játszhatnak, fejlődhetnek, és a pocakjuk is mindig tele van.
Álmodtam egy világot, ahol nincsenek fegyverek, csak zene szól,
és madarak éneke hallatszik.
Naiv vagyok? Nem, nem hiszem!
Csak fáradt a lelkem, mert amit látok, az elborzaszt, és végtelenül elszomorít.
Ebben a világban, csak a pénz, és a hatalom motiválja az emberek egy részét,
akik minden eszközt bevetnek a céljuk elérésért.
Ezért, álmodok magamnak, és azoknak, akik hozzám hasonlóak, egy szebb és boldogabb világot.
Ezt nem vehetik el be sem léphetnek az én, a mi világunkba.
Szeretet, Békesség, Boldogság, és Elfogadás!
Ez az én mantrám!
2022. március
Merengés...
Bámulok ki az ablakon , figyelem a lengedező kopasz fákat
Két galamb veszekszik, körbe forognak, küzdenek egymással, a fészekért.
A nap lemenőben, sárgás rózsaszínűre festve az ég alját
Fejemben, emlékek, s megélt élmények peregnek egymás után.
A furi, hogy most a semlegesség semmisségét élem meg, amolyan üresség állapota ez.
Én úgy nevezem ezt az állapotot, hogy forog a színpadom, és ez a köztes állapot.
Ami volt, már nincs, és ami lesz, még csak nyomát sem érzem.
Felmereng bennem az a sok minden, amin átmentem, megéltem. Visszanézve, mai ésszel, nehéz volt átélni.
De ez már a múltam, mégis az enyém.
Ezeknek a megéléseknek köszönhetem, hogy az vagyok aki most irja ezeket a sorokat.
Bizony, a változáshoz sok fájdalmas megtapasztalásra van szükségünk.
Időnként, hagyni kell, hogy a testünk, utolérje azt, ami a lelkünkben zajlik.
Ebben az állapotban, eltűnik az elme játéka, üres a fejem, minden újnak idegennek tűnik körülöttem.
Hagyom, nem tehetek mást, arra a kérdésre, hogy ki vagyok én, a válaszom, Senki!
Csak remélni tudom, hogy ez az állapot csak jó dolgokat hozhat.
Csak azt tudom, hogy hagyni kell, nem kell csinálnom semmit.
Hanyatt dobom magam, és hagyom, hogy a képzeletbeli víz sodorjon, érzem a lágy hullámok simogatását, s a nap cirógatja az arcomat.
Ez az állapot most jó, aztán lesz aminek jönnie kell.
Egy újabb élmény, egy újabb pici megvilágosodás, majd meglátjuk.
A galambok is megnyugodtak, a fények átmentek szürkébe, a nap lemenőben.
Esteledik!
Szép estét!
2022. március
Elme, ego, tudat, egyensúlya
Az anyagi létezésünk kulcsa az ego, s irányítója az elme szoros munkásságának eredménye, elnyomva a tudatot, akinek az ébredése nélkülözhetetlen, a határon túl való gondolkodásnak.
E három egység egyensúlyának a megteremtése, kemény munkát kíván.
A földön való létezésünk otthoni terepe az egonak és az elmének, mindaddig, ameddig a tudatot fel nem ébresztjük.
És ekkor, ahogyan elkezd növekedni, elhagyva a másik kettőt magasságban, már ő fog irányítani.
A létezésünkhöz, mindháromra szükségünk van, csak nem mindegy, milyen arányban vannak ők hárman egymáshoz viszonyítva.
A tudatunk megerősödése, biztosítja a szellemiségünk szabadságát, megláthatjuk, hogy a világunk hogyan működik, megismerhetjük önvalónkat, kik is vagyunk igazán. Levethetjük azokat a korlátokat, amelyekre már nincs szükségünk, és csak megkötnék a szárnyainkat.
Uralni tudjuk a testünket, és a lelkünket, biztosítva a szabadság jobb megélését.
Az ego és az elme, agyafúrt, erősen köt minket a földhöz, ami nem is lenne baj, hiszen embernek születtünk.
Egy probléma megoldásánál láthatjuk igazán, hogy tudja az elménk rugóztatni az agyunkat, rójuk a köröket szünet nélkül, amíg ki nem dőlünk.
Csak hajtjuk magunkat egész nap, mint a rabszolgák. Állandó kétségek között tart, a múltban vájkál, a jövő vizslatva, a fotelban tartva minket, és közben nem tesz semmit sem. Betegségeket generál, és csak fizikai síkon képes gondolkodni.
Amikor a tudatunk kellőképpen felébredt, és hajlandó dolgozni azon, hogy szabadabban tudjunk létezni, már ő irányít. Közbeszól, ha túl sokat akarunk nassolni, felismeri, hogy ha fáj valamink, az mire akar figyelmeztetni minket, és szembenéz vele, nem ragaszkodik a betegség kifejlődéséhez, így képessé teszi a testet a gyógyulásra.
Felismeri, hogy valójában mi mik is vagyunk, miért vagyunk itt, felismeri, hogy szabadabban is lehet élni, egy idő elteltével, képessé válik, magasabb energiák érzékelésére.
Tudja, mi kell ahhoz, hogy felismerhessük a valódi boldogságot, hogy elfogadjuk a másik embert, a hibáival, megéli a szépség befogadását, apró megvilágosodásokkal lesz egyre bölcsebb.
Aki erre a fejlődési útra lép, többet nem tér le róla!
Egy kis gondolat futtatás
Az öregkor hajnalán...
Ó Istenem, kinek tiszta energiája élteti az embert.
Amikor az ember, szembesül a 20, 30, 40, 60, s így tovább, korszakaival, szinte mindig meghal egy kis részünk, s ugyanazzal a lendülettel, megszületik egy teljesen új élet szakasz.
Szembesülünk az elmúlt időszak tapasztalatival, fájdalmaival, boldogságaival, és minden küzdelmével, amit emberként megéltünk.
Számomra a legmegrázóbb, a 60-as bűvös szám elérése sokkolt teljesen.
Ilyenkor kezdi érezni a tudatunk, hogy testünk is van.
Nem az rémisztett meg, hogy már nem vagyok fiatal, testileg, hanem pont az, hogy tudom, a bennem rejtőzködő lélek kortalan, csak a testem hagy cserben, egyre többször.
Egy kis küszködés, viaskodás után, túl lehet ezen is jutni, idomul az ember a helyzethez, és sokkal bölcsebben,, felfogva a jelen helyzetet, haladunk tovább, újabb tapasztalatokért, újabb célok felé.
Maga az élet közömbös, neki teljesen mindegy, mi van veled, velem.
Te vagy az, aki értelmet hoz az életedbe, és a lassan közelgő hazatérésig, boldogan szeretne létezni, bölcsen, segítő kezet nyújtva a fiataloknak, akik szintén megtapasztalásokra vágynak.
Hát, így valahogy, kedveseim...
2022.március
Egyedüllét, vagy magány?
Egyedül létezünk, hiába vesznek körbe emberek, szeretteid.
Egyedül, csupaszon jöttünk e világba, és egyedül is hagyjuk el, amikor eljön az ideje.
Magad miatt vagy, a saját céljaidat követed, csak te ismerheted, hogy hogyan is működsz.
A te szabályaid határozzák meg az éltedet.
A legbelsőbb éned is csak a tied, onnan indulsz ki, s oda is térsz vissza.
S nagyon is magányos lehetsz, ha nem legbelülről indulsz ki, s csak a külvilág reakciója irányít téged. Más gondolatait szajkózod, más emberek elveit követed, Akkor kérdem én, hol vagy TE?
Beleolvadsz a sokaság tengerébe, és elveszíted önvalódat. Mások vezérlik az életed. Nem vagy egyedül, TE magányos vagy.
A legfőbb motivációs mondatom,:
„Csak saját magadra számíthatsz!”
Ha ennél többet kapsz, már jól jártál.
Figyeld önmagad, ne hallgass más sugallataira, ráhatásaira.
Motiváld magad az életben, keress célokat, akármilyen picikét is, csak húzzon téged előre.
S egy idő múlva, úgy fogsz állni a világ rengetegjében, mint a sudár fenyő.
Erősen,és büszkén emelt fővel tekint előre!
2022.március
Választások tömkelege
Sokszor mondjuk, idősebb korunkban, hogy a mai ésszel, már másként éltem volna az életemet!
Valóban, hiszen bölcsebbek vagyunk, és már átestünk egy két buktatón.
De nem szabad magunkat hibáztatni, mert akkor és ott nem tudtunk másként dönteni. Az akkori tudásunk, természetünk legjavát adtuk. A szerint éltük az életünket.
Mindenki követ el hibákat, de hangsúlyozom, ezek nem hibák, maximum, rossz döntések, de az akkori énünk akkor így tudott tenni. Annyit tehetünk, hogy tanulunk a hibáinkból, de ehhez az kell, hogy őszinték legyünk magunkhoz.
Ha erre képesek vagyunk, akkor az elkövetkező időben, már másként fogunk választani.
Ez egy kicsit olyan, mint a számítógép rendszere, 0, 1,
Dönts.
Nincs lehetőség, 0.1 vagy 1.888. 0 vagy 1. A lényeg, hogy ne vacillálj a kettő között.
Képzeld el, hogy úgy állsz fel két székre, hogy az egyik lábad az egyiken a másik lábad a másik széken, egyensúlyozva billegsz, a parketta meg csúszik.
Nos, a parketta az idő, amiben haladsz előre, a két szék, meg a választási lehetőséged.
Ha sokáig tollászkodsz, a két szék közé pottyansz, és bibis leszel.
Dönts. Az idő folyama folyik, nem fog megállni a kedvedért.
Ugorj, és válassz egy széket. Ott sem fogsz sokáig időzni, mert jön egy következő szék, egy következő választási lehetőség, és ennek soha nem lesz vége.
Az élet már csak ilyen.
Mindig dönteni kell. Aztán, majd meglátod mi lesz, hogy jól döntöttél-e vagy sem. Levonod a tanulságot, fejlődsz, erősebb és bölcsebb leszel.
Az életünk, a logikusság talajára épült. Nem az érzelmekére.
Az érzelmeket megéljük, általuk szelídülünk, megértőbbek leszünk, és elengedjük.
Elengedjük, hogy helye legyen a következő befogadására, megélésére, megtapasztalására.
A vezérfonal, a szeretet érzése, minden iránt. Ez nem csak az, hogy azt mondod szeretlek!
Sokkal több annál. Szavakkal nem lehet a valóságát visszaadni.
A szeretet egy háló egy fátyol, ami körbeszövi a lényedet.
A szeretetnek ott kell létezni körülötted, benned, a lényed rézévé kell válnia.
2022. március.
Beleolvadni a szépség csodálásába
Tavasszal, amikor kellemesen lágyan lengedez a szellő, és itt van a tavasz, úgy érzem, hogy a lelkem felsóhajt.
Séta közben látom, a fűben kukucskáló apró virágocskákat, a kertekben nyíló tulipánt,
szinte elolvadok a látványuktól.
Csodálatos, ahogy a fagyos tél után, elkezd ébredni a természet.
Ha megnézed a virágot közelről, azok a színek, a selymes szirmok, szinte hihetetlen mennyire elbűvölnek. Ezeket a pillanatokat szeretném konzerválni az idő vonalán, hogy soha ne múljanak el.
És a hársfa illata, mint egy parfüm, körbetáncolja minden egyes sejtemet.
Boldogság, látni a tavasz apró csodáit.
Átadni magunkat ennek a csodának, felér egy teljes megújulással.
A szépség befogadása feltölt energiával, és abban a pillanatban, és azé az egy pillanatért képessé válok kiteljesedni a belső világomban.
Nem kell messzi földre utazni ahhoz, hogy észrevegyük a szépséget.
A fűben sétálgatva, ha a figyelmünket lefelé fókuszáljuk, észre lehet venni, az aprócska virágocskákat. Nagyon picik, ők nem sztárok a virágboltok polcain, de annál szebben ragyognak a fűben elbújva.
Szolidan, teljes harmóniában, egyszerűen élnek. Mégis oly csodálatosak, gyönyörűek.
A tavasz, és a remény, kéz a kézben jár.
Ezért, soha ne mulasszuk el felkutatni, kifürkészni a Tavasz apró csodáit!
2022. március
Türelem
Volt szerencsém, két Csendtáborba elmenni. A.J.C.Christian vezette.
Tíz napig, teljes némaságban léteztünk. Nem volt szabad sem beszélni, sem kontaktust teremteni egymással.
Reggel, mindenki fogta a kis pokrócát, keresett magának egy helyet a réten, vagy egy fát, és bevackolta magát, és csak figyelt. Figyelte a természet zaját, mozgását, és persze a fejében kattogó sok mindenséget.
Vagy rótta a köröket.
Amikor a hétköznapokban élünk, igaz sok feszültség éri az embert, de van lehetősége arra, hogy esetleg, ha talál valakit, aki meghallgatja, jól kibeszélheti magából a sok feszültséget.
Ott, a táborban, tíz napig semmi duma, csak Te vagy meg a gondolataid.
Keményen szembenéz az ember önmagával, igazán van lehetősége, hogy megismerje mi is zajlik odabent.
Az első tábor, nekem felüdülés volt, ki voltam teljesen. El voltam fáradva, lelkileg, testileg. Sokat szundiztam, pihentem. Fura volt, amikor hazajöttem, nehéz volt ismét a szavakat keresni.
A második táborom, rá következő évben volt. Már az elsőben megindult egy fajta folyamat, egy tisztulás. Egy tisztítási folyamat.
A második tábor már sokkal keményebb volt.
Állítom, hogy a lelki fájdalom fájdalmasabb a testinél. Legalábbis, más jellegű, az biztos.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
